A park

A PARK

A park különleges növényzete, majd ennek viszonylag gyors megváltozása (építkezések, gépkocsiforgalom, tudatos kertészeti munka és gondatlan emberi károkozás) számos szerzőt, kutatót vagy újságírót késztetett elemzésre vagy 'szóvátételre'. A történeti múltról írja Frisnyák Sándor, hogy 'a Hejő-völgy Dudujkáig terjedő szakaszát néhány évszázaddal ezelőtt még mocsarak, meleg vizű posványok töltötték ki, helyenként pedig a hínár és a vízinövények kusza hálózata miatt a völgy szinte átgázolhatatlan volt.' Leírásában felhívja a figyelmet arra, hogy a 20. század elejének tudatos parkalakítása, növénytelepítése és gondozása következtében 'a tapolcai park különleges növényekbol álló kis arborétum'-má vált.

A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének munkatársai 1990-ben végeztek vizsgálatokat Tapolcán. Tózsa István a növényzettel kapcsolatban a kövekezőket írja: ' A tapolcai katlan eredeti, mocsári növényzetét 1868-ban kezdték el felszámolni, a területet fásítani, parkosítani. 1920-ban egzotikus fa- és cserjeféleségek telepítésével arborétummá alakították. A park ma természetvédelem alatt áll, jóllehet eredeti nagyságának nyolcad részére zsugorodott a tapolcai családi házas övezet terjeszkedése miatt. A langyos vizű, páradús Hejő-patak közelében szomorú fűzfák, égerek díszlettek. A park csónakázó tavának és a kis Hattyú-tónak a tavi rózsa a dísze, fehér és piros változatban.' A park környékén végzett növénytársulás-vizsgálat, vagy egyedi számbavétel szerint 1990-ben a Juno szálloda szomszédságában (Szathmáry Király Pál u.) idős mocsári ciprusokat védtek le. A 312 méter magas Kis-Köves hegy 10 hektáros területén molyhos tölgyes bokorerdővel szegélyezve nagy kiterjedésben maradt meg a mészkősziklagyep. Nagy egyedszámban fordult elő a tavaszi hérics és a magyar zergevirág. Az Iglói úti kemping közelében gyertyános-tölgyes kívánt védelmet. Ebben a társulásban találták a fokozott védelmet igénylő papucskosbort.

Közel egy évtized elteltével a park területén megkönnyíti a vendég tájékozódását, hogy a tavak környéki díszfákat és cserjéket feliratozott táblákkal látta el a város. Az összesen 72 darab, megkülönböztetett védelmet igénylő ritkaságot Balázs D. Oszkár jelezte [...]. Nem a parkhoz, hanem a tóhoz kötődő növényzet az átokhínár, amelynek mennyisége csak becsülhető, hiszen nemcsak a víz felszínét uralja, hanem azt teljes mélységében is.